A tengerentúli “kereskedelemből” szeretett volna meggazdagodni. Első lépésként minden pénzén olcsó csecsebecséket vett, amelyeket a bennszülöttekkel aranyra akart cserélni. Sorsa azonban másként hozta, hajótörést szenvedett, megtapasztalta a rabszolgaságot, de végül Braziliában egy ültettvényre tett szert. Ám még nagyobb haszon reményében azt is otthagyta, és rabszolgavadásznak állt.
Társaival Guinea felé hajóztak, azonban az Antilláknál viharba kerültek, és zátonyra futottak. Egyedül ő maradt életben, a pipájával, késével és dohányosszelencéjevel sodrodott ki a partra. Nem tudta, hogyan szerezzen élelmet, miként védje meg magát a bennszülöttektől és a vadállatoktól. Az első éjszakát egy fán kucorogva töltötte kétségek közepette. De másnaptól megjött az önbizalma is, mert felfedezte, hogy a hajója is a sziget közelébe sodródott, így napokon át megfeszítve dolgozott, hogy kimentsen amit csak lehet, így lett fegyvere, lőszere és szerszámai is.
A sziget tele volt madarakkal és vadkecskékkel, így élelem volt bőven, csak lakhely nem. Így épitett magának egy meredek domboldal aljában egy erődszerű épitményt cölöpökből, sövényből horoglánccal megerősitve. Kaput nem csinált egy létra segíségével jött és ment, és behordta az erődbe az összes vagyonat, sátrat állított, majd asztalt, széket, polcot faragott.
Robinson mar jó ideje a szigeten élt, a hajórol néhány árpamag is partra vetődött, és kikelt így még gabonaföldje is lett. Állatai is voltak, Poll a folyton fecsegő papgáj, kutyája, macskája. Csak az emberi szó hiányzott. Nagyon beteg lett, lázasan feküdt napokig, de ezt is túlélte.
Betegségéböl felépűlve elhatározta, felfedezi a szigetét. Látni vélt 50-60 mérföldnyire egy másik földdarabot, így hajóepítésbe kezdett. Több hónapig építette és csak akkor derült ki, hogy ekkora csónakot egyedül nem tud vizre bocsajtani, igy egy kisebb építésébe fogott, amivel szándéka szerin leglább a sziget körül tudd majd hajózni. A ladik elkészült, de felfedezőútja kis hiján az életébe került, mert az ár kisodorta a nyílt tengerre, és csak nagy nehezen sikerul elérnie a biztonsagot adó földdarabot.
Robinson a negyedik évre egészen berendezkedett, egy ligetben egy kisebb nyárilakot is épített, ahol vadászat vagy barangolás közben megpihenhetett. Régi ruhája teljesen elszakadt, így állatbőrből varrt magának. Otthonát is egyre tökéltesítgette, agyag fazekakat és más konyhai eszközöket barkácsolt, éléskamrájat is feltöltötte, a nyárilakban még szőlőt is aszalt. Kenyeret is sikerült sütni, sőt még árpasört is megpróbált csinálni.
Az egyik nap emberi lábnyomokat talált a parton, nagyon megrémült. Másnap ez csak fokozódott, mert kannibál lakomára utaló jeleket, a kihamvadt tűz körül szétszórt emberi csontokat talált. Az is kiderült, hogy a kannibálok sűrűbben látogatták a szigetet, mint gondolta. Addig azért nem futott össze velük, mert otthonától távolabbi ponton kötöttek ki csónakjaikkal. Ettől kezdve azonban nem merte elsütni puskáját, sőt még tüzet gyújtani is félt, nehogy a füst elárulja.
Az idő múlásával félelme mérséklődött, sőt fejébe vette, hogy szert tehetne egy vademberre, vagy egy áldozatukra, aki aztán ségítene a ház körül, a hajózásnál, és a tengeren is eltájékozódna. Nemsokára terve valóra is vált, amikor két fogollyal jöttek a szigetre, az egyiket fejbeütötték és míg neki láttak annak feldarabolásához a másik megszökött, pont az ő háza felé iramodott. A kannibálok üldözőbe vették, de csak ketten tudtak átkelni a folyón. Robinson az egyiket leütötte,a másikat meg lelőtte, amikor az felemelte íját. A fegyver dörrenése úgy megrémítette a vadembert, hogy alig tudta magához csalogatni. Amire összeszedte bátorságát, Robinson lábai elé vetette magát.
Huszonnégy magányosan eltöltött év után, végre társra talát. Pénteknek nevezte el, mivel pénteki nap volt mikor rátalált. Robinson neki látott Péntek tanításához, aki nagyon tanulékonynak bizonyult.
Már a harmadik éve éltek együtt, amikor ágyúdörrenést hallott. A legénység fellázadt,és a tiszteket megkötözve a partra hurcolták. Robinson elöbb Péntekkel együtt a tiszteket kiszabaditotta, majd közösen visszafoglalták a hajót. Robinson a győzelem után kegyelmet kért a lázadóknak a kapitánytól. Az bele is egyezett és partra tették a tisztekkel szembeforduló matrózokat. Így Robinson 1686-ban, a szigeten eltöltött 28 év két hónap és 16 nap után hajóra szállt. Mindazt amit eddig létrehozott a zendülő matrozok örökölték.
Angliában már mindenki elfelejtette őt. Barátja, akire vagyonát bízta, bajaba került, és Robinson pénzével segített magán, majd Brazíliába utazott. Ültetvényein mindent rendben talát, Péntek az inasa lett. Robinson még számtalan kalandot élt át, ám a szigeten töltött évek alatt szerzett bölcsessége mindig segítette. ( forrás: hu.shvoong.com )
Robinson mar jó ideje a szigeten élt, a hajórol néhány árpamag is partra vetődött, és kikelt így még gabonaföldje is lett. Állatai is voltak, Poll a folyton fecsegő papgáj, kutyája, macskája. Csak az emberi szó hiányzott. Nagyon beteg lett, lázasan feküdt napokig, de ezt is túlélte.
Betegségéböl felépűlve elhatározta, felfedezi a szigetét. Látni vélt 50-60 mérföldnyire egy másik földdarabot, így hajóepítésbe kezdett. Több hónapig építette és csak akkor derült ki, hogy ekkora csónakot egyedül nem tud vizre bocsajtani, igy egy kisebb építésébe fogott, amivel szándéka szerin leglább a sziget körül tudd majd hajózni. A ladik elkészült, de felfedezőútja kis hiján az életébe került, mert az ár kisodorta a nyílt tengerre, és csak nagy nehezen sikerul elérnie a biztonsagot adó földdarabot.
Robinson a negyedik évre egészen berendezkedett, egy ligetben egy kisebb nyárilakot is épített, ahol vadászat vagy barangolás közben megpihenhetett. Régi ruhája teljesen elszakadt, így állatbőrből varrt magának. Otthonát is egyre tökéltesítgette, agyag fazekakat és más konyhai eszközöket barkácsolt, éléskamrájat is feltöltötte, a nyárilakban még szőlőt is aszalt. Kenyeret is sikerült sütni, sőt még árpasört is megpróbált csinálni.
Az egyik nap emberi lábnyomokat talált a parton, nagyon megrémült. Másnap ez csak fokozódott, mert kannibál lakomára utaló jeleket, a kihamvadt tűz körül szétszórt emberi csontokat talált. Az is kiderült, hogy a kannibálok sűrűbben látogatták a szigetet, mint gondolta. Addig azért nem futott össze velük, mert otthonától távolabbi ponton kötöttek ki csónakjaikkal. Ettől kezdve azonban nem merte elsütni puskáját, sőt még tüzet gyújtani is félt, nehogy a füst elárulja.
Az idő múlásával félelme mérséklődött, sőt fejébe vette, hogy szert tehetne egy vademberre, vagy egy áldozatukra, aki aztán ségítene a ház körül, a hajózásnál, és a tengeren is eltájékozódna. Nemsokára terve valóra is vált, amikor két fogollyal jöttek a szigetre, az egyiket fejbeütötték és míg neki láttak annak feldarabolásához a másik megszökött, pont az ő háza felé iramodott. A kannibálok üldözőbe vették, de csak ketten tudtak átkelni a folyón. Robinson az egyiket leütötte,a másikat meg lelőtte, amikor az felemelte íját. A fegyver dörrenése úgy megrémítette a vadembert, hogy alig tudta magához csalogatni. Amire összeszedte bátorságát, Robinson lábai elé vetette magát.
Huszonnégy magányosan eltöltött év után, végre társra talát. Pénteknek nevezte el, mivel pénteki nap volt mikor rátalált. Robinson neki látott Péntek tanításához, aki nagyon tanulékonynak bizonyult.
Már a harmadik éve éltek együtt, amikor ágyúdörrenést hallott. A legénység fellázadt,és a tiszteket megkötözve a partra hurcolták. Robinson elöbb Péntekkel együtt a tiszteket kiszabaditotta, majd közösen visszafoglalták a hajót. Robinson a győzelem után kegyelmet kért a lázadóknak a kapitánytól. Az bele is egyezett és partra tették a tisztekkel szembeforduló matrózokat. Így Robinson 1686-ban, a szigeten eltöltött 28 év két hónap és 16 nap után hajóra szállt. Mindazt amit eddig létrehozott a zendülő matrozok örökölték.
Angliában már mindenki elfelejtette őt. Barátja, akire vagyonát bízta, bajaba került, és Robinson pénzével segített magán, majd Brazíliába utazott. Ültetvényein mindent rendben talát, Péntek az inasa lett. Robinson még számtalan kalandot élt át, ám a szigeten töltött évek alatt szerzett bölcsessége mindig segítette. ( forrás: hu.shvoong.com )
Azért vettük fel a Robinson nevet, mert mi is a semmi közepén építettük fel azt a birodalmat, ami ma 200 gyermeknek nyúlt csodás pillanatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése